Remél a szív, halkan dobban,De csak a fájdalom él minden szóban,Itt van az élet, de nem marasztal,Vígaszt nem hoz már a hajnal. Meghasadt szívem túl sokat látott,Eltűnő emlékek, kihunyó álmok.Nyomukban csendesen elül a por,Nyomukban halott némaság honol. Remél a szív, halkan dobban,Halott álmok…

Roppant az élet, súlyos a terhe,Apró az ember, nyomorult a lelke,Száz sebből vérzik, szenved, meghal,Senki nem segít, soha senki nem hall!

Sötét az éj, micsoda fordulat,Az alkoholtól már bódult a tudat,Súlyos a test, akár az ólom,Üres a szív, kietlen, ódon.

Ég a gyertya, lángja lobban,Remél a szív, halkan dobban.Éjre köszönt hideg hajnal,Magány jön a szürke nappal.