Remél a szív, halkan dobban,
De csak a fájdalom él minden szóban,
Itt van az élet, de nem marasztal,
Vígaszt nem hoz már a hajnal.

Meghasadt szívem túl sokat látott,
Eltűnő emlékek, kihunyó álmok.
Nyomukban csendesen elül a por,
Nyomukban halott némaság honol.

Remél a szív, halkan dobban,
Halott álmok hevernek romokban.
A könny arcomra maszkot fest,
Így ér utol a néma est.