Sötét az éj

Sötét az éj, micsoda fordulat,
Az alkoholtól már bódult a tudat,
Súlyos a test, akár az ólom,
Üres a szív, kietlen, ódon.

Hallom a hangokat, érzem az illatot,
Minden reggel arra ébredek, hogy elhagyott.
Menjen hát, ha így jobbnak véli,
Már nem ő az, ki létem megítéli.

Nincs már itt, a helye üres maradt,
De jön nyár, ősz és télre tavasz,
Az idő repül, lépést tartok,
A múltam kísér s hoz haragot.

Gyűljön hát a vészterhes csönd,
Osonjon el a hátam mögött,
Arra én már rég nem nézek,
Egy apró tükör a kezembe tévedt.

Címkék: Versek