Drága barátom, bizonyára felmerültek benned kérdések a történet címével kapcsolatban, amit teljes mértékig meg is értek. Ugyan miféle sztori keveredhet ki egy mitikus lény, egy növényevőt fogyasztó húsevő és egy növényevő találkozásából? Magam sem tudom még, de ha velem maradsz, akkor a végére járunk.

Egy nagyon kedves ismerősöm azt mondta nekem egyszer, hogy az élet olyan, mint írni egy könyvet. Hiába van a te kezedben a toll, eljön a pillanat, amikor a történet a te kezed által önmagát írja. Aki ezt mondta nekem, mindig is nagyon különleges helyet foglalt el az életemben, sok mindenre megtanított. Mintha ezer év bölcsességével rendelkezne. Így képzelek el egy sárkányt. Nem egy agyatlan, barbár gyilkológép, hanem egy bölcs teremtmény, akit nagyon is félreértettek az idők folyamán.
A krokodilról és a kecskéről nem tudok ilyen fennkölt gondolatokat megfogalmazni, a maga módján mindkettő elég fura szerzet. A krokodil kegyetlen és villámgyors gyilkosként jelenik meg előttünk, pedig ha kezdetektől fogva gondoskodsz róla, neveled, eteted, akkor nem fog bántani. Sőt, meg is simogathatod, valójában rendkívül okosak. Akárcsak a kecskék. Úgy mondják, hogy a kecske az egyetlen kérődző állat, ami tud fára mászni. Rendkívül kíváncsi és tanulékony.
Szóval Kecske egy napon szokásos békés legelészését folytatta, amikor hirtelen valami fura érzés fogta el. Felemelte a fejét és nyugat felé tekintett. Úgy érezte, mintha valami szólítaná, valami ősi és erős. Körbenézett, de közel s távol egyetlen lelket sem látott, egy árva hangyát sem. Szerette volna megtudni, hogy mi ez és mivel nem volt senki a közelében, akivel érdemen értekezhetett volna a kérdésről, nem volt más választása, útra kelt nyugat felé. Elég sokáig vándorolt, mire egy folyóhoz ért. A folyó partján megtorpant, körbenézett, sehol senki, majd úgy döntött, hogy leül pihenni egyet.
Ahogy csendesen szemlélődött, észrevette, hogy a folyóban mozog valami. Felé tart. Kíváncsian fürkészte, mi lehet az. Amint közelebb ért… nos a közeledő, úgy lehetett felismerni, hogy egy szempár úszik a vízen. Kecske hallott már történeteket Krokodilról, mégsem ijedt meg. Kíváncsian figyelte és várta, hogy beszélhessenek.
Krokodilt meglepte, hogy Kecske nem kezd pánikszerű menekülésbe, nem tudta mire vélni a dolgot. Megállt hát és figyelni kezdte Kecskét, hogy mit csinál. Csak álltak mindketten… vagyis hát Kecske ült, Krokodil meg lebegett és nézték egymást. Egy idő után ez marhára uncsi lett, így Kecske felkelt és arrébb ment legelni, aztán éjszakai szállás után nézett. Ahogy távozott Krokodil lebukott a víz alá és ki tudja, mit csinált.
Másnap Kecske visszament a folyópartra. Leült és várta Krokodilt, hogy megjelenjen. Nem is kellett hozzá sok idő, Krokodil kíváncsi szemei felbukkantak a felszínen és óvatosan közelebb úsztak Kecskéhez. De azért nem túl közel.
Egyikük sem tudta, mihez kezdjen a másik furcsa viselkedésével, de valahogy nem tudtak szabadulni egymástól. Nap nap után Kecske jött, ült a folyóparton és várta az alkalmat, hogy beszélhessen Krokodillal. Ki tudja mennyi idő telhetett már el, hetek… hónapok…
Egy szép napon, ahogy Kecske a folyó partjáról figyelte Krokodilt, leszállt mellette Sárkány. Krokodil szeme elkerekedett és jobbnak látta tovább állni. Bár Sárkány bölcs és jóságos lény hírében állt, nem árt az óvatosság. Ahogy Krokodil lebukott a víz alá, Kecske felpattant és aggódva toporogni kezdett a folyó partján. Nagyon rosszul érintette Krokodil eltűnése, hirtelen megfordult és neheztelő pillantásokat vetett Sárkányra, aki láthatóan nem vett róla tudomást, csak mereven nézte azt a helyet, ahol Krokodil eltűnt.
-Figyellek már titeket egy ideje – szólalt meg Sárkány – és gondoltam segítek nektek.
Kecske neheztelő pillantásai dühös pillantásokká váltak és így szólt:
-Ez eddig egészen jól sikerült, elijesztetted Krokodilt, lehet soha többé nem is jön vissza, pedig lehet, hogy ma tudtam volna vele beszélni végre.
-Miért nem szólítottad meg korábban? – kérdezted Sárkány.
-Semmi közöd hozzá, Sárkány, majd én tudom, mikor szólítsam meg.
-Hm…
Ezután némán ültek egymás mellett és figyelték a folyót.
Kicsivel később a távolban felbukkant Krokodil szeme. Kecske felpattant és belegázolt a sekély vízbe izgalmában. Erre Krokodil szeme is felcsillant és egészen közel úszott Kecskéhez, Sárkány pedig némán felállt és elrepült.
-Tudod, Kecske – törte meg végre Krokodil a hosszúra nyúlt csendet – tőlem félni szoktak. De te más vagy és ennek örülök. Már régóta szeretnék beszélgetni veled…