Roppant az élet, súlyos a terhe,
Apró az ember, nyomorult a lelke,
Száz sebből vérzik, szenved, meghal,
Senki nem segít, soha senki nem hall!

Üvöltsd hát a fájdalmadat! Mi végre?
Könyörgő tekinteted ugyan minek veted az égre?
Senki nem figyel, nem fogják a kezed,
De a saját utadon lesz, aki vezet.

Vesd meg a lábad, légy tettre kész,
Csak te harcolhatsz az álmodért!
A tegnap és a holnap oly távoli,
A ma van csak, amikor el lehet indulni.