Ég a gyertya

Ég a gyertya, lángja lobban,
Remél a szív, halkan dobban.
Éjre köszönt hideg hajnal,
Magány jön a szürke nappal.

Csendes kacagást sodor a szél,
Emlék éled, a szívemig ér,
Újra itt van, az idő elvész,
Újra itt van, a jelen nehéz.

Az árnyak közül engem figyel,
Hallgatása mindent elnyel,
Fájóbb ez, mint bármely kín,
Fájóbb ez, mert hallom, sír.

Könnye puhán a semmibe vész,
Nem értem, miért, a boldogságért?
Ne sírj, kérlek, nézni sem bírom!
Nevess inkább bármely nyomoron.

Címkék: Versek