Nagareboshi

2021.jún.17.
Írta: Mikage Aya komment

Sárkány, Krokodil és Kecske

Drága barátom, bizonyára felmerültek benned kérdések a történet címével kapcsolatban, amit teljes mértékig meg is értek. Ugyan miféle sztori keveredhet ki egy mitikus lény, egy növényevőt fogyasztó húsevő és egy növényevő találkozásából? Magam sem tudom még, de ha velem maradsz, akkor a végére járunk.

Tovább
Címkék: Történetek

Vonatút

Szeretek vonatozni. Ilyenkor teljesen ki tudok kapcsolni. Mindig viszek magammal egy jó könyvet, igaz nem mindig olvasok, valamikor csak a kezemben van és elmerülök a gondolataimban, de így senki nem érez késztetést arra, hogy éppen engem válasszon beszélgető partnernek. Egyetlen alkalom volt kivétel.

Tovább
Címkék: Történetek

Remél a szív

Remél a szív, halkan dobban,
De csak a fájdalom él minden szóban,
Itt van az élet, de nem marasztal,
Vígaszt nem hoz már a hajnal.

Meghasadt szívem túl sokat látott,
Eltűnő emlékek, kihunyó álmok.
Nyomukban csendesen elül a por,
Nyomukban halott némaság honol.

Remél a szív, halkan dobban,
Halott álmok hevernek romokban.
A könny arcomra maszkot fest,
Így ér utol a néma est.

Címkék: Versek

Utolsó emlék

Szeretném elmesélni, hogyan haltam meg. Jó, ha tudod, hogy ezt a történetet egy szellem írja. Mondanám, hogy nem evilági lény vagyok, de számomra te vagy az, aki nem evilági, szóval inkább a saját szemszögemből mesélem a dolgot, mert nekem így jobb.
Szeles nap volt. Nem szeretem a szelet, szörnyen zajos. Bár nyáron azért néha jól esik egy kis hűsítő szellő, de nem az a fajta, ami a halálom napján fújt. Szörnyen zörgeti az átkozott redőnyt, nem hallom a saját gondolataimat sem. És még a fejem is megfájdul tőle. Azon a bizonyos napon kitépték a szívem.

Tovább
Címkék: Történetek

Visszatérés

Egy remek nyaralás küszöbén álltam a barátaimmal és a szerelmemmel. Tudom, hogy ez a szó elcsépelten hangzik, de ettől most eltekinthetünk, remélem. Az érzés mögötte a lényeg és biztos vagyok benne, hogy van köztetek olyan, aki pontosan érti, hogy mit jelent a szó: szerelmem. Visszakanyarodva a történethez, éppen csak megérkeztünk a szállásra, mikor valami fura érzés kerített hatalmába egy pillanatra, majd elillant, mint az álom. Akkor nem értettem meg, hogy hanyatt homlok el kellett volna menekülnöm onnan. Mire erre rájöttem, már késő volt.

Tovább
Címkék: Történetek

A lépcsőház

A nyár legmelegebb hete volt és épp ezen a héten romlott el a légkondi az irodában. Hát persze, mikor máskor. Természetesen megjavítani sem sikerült eddig, mindenki izzadtan és feszülten ért be és nap végére ez még tovább romlott. Pontosan lehetett tudni, kinek van otthon légkondija, ők ugyanis egész jól bírták, a többieken nap nap után egyre erősebben ütközött ki a feszültség, mert otthon is pokoli volt. Még azok sem viselték jól, akik amúgy nyári emberek voltak, hogy úgy mondjam.

Tovább

Utazás

Ma megölöm magam. Ez nem annyira drámai dolog, mint elsőre gondolná az ember. Nem kell sajnálni vagy lenézni engem emiatt, hisz ez épp olyan döntés, mint az, hogy veszek egy új nadrágot magamnak. Egy ilyen kijelentésre senki nem kapná fel a fejét. Persze megértem, hogy ebben az esetben, amikor valaki véget óhajt vetni önnön életének, akkor az emberekben azért csak felmerül a kérdés, hogy "Vajon teljesen elment az esze?" vagy valami ehhez hasonlatos tartalommal bíró mondat bukik ki a bámészkodókból. Szeretném leszögezni, hogy nem ment el az eszem, nem küzdök semmiféle elmebajjal és szeretem az életet. No hát akkor hogy is van ez?

Tovább
Címkék: Történetek

Veszteség

A veszteség mindig nehéz. Mindegy, mit veszítünk, a kedvenc nyakláncunkat, egy fontos képet vagy levelet, egy személyt. A veszteség fájdalmas, felőröl, elpusztít. Minden veszteséggel meghalunk kicsit. De utána muszáj folytatni, talpra állni és menni tovább. Minden összeomlás után újra fel kell építeni magunkat.
A családom óvott engem, de tudták ők is, hogy egy nap vége lesz. Ha varázslatfalók vadásznak rád, akkor menekülni kell. Nekünk, varázslóknak csak az otthonunk ad menedéket, ott nem férhetnek hozzánk. Ha egyszer elkapnak azok a szörnyetegek egy varázslót, kiszívják az erejét, a varázserejét és azzal együtt az életerejét is. De addig menni kell tovább.

Tovább
Címkék: Történetek

Egy epizód

A lépcső felé menet szívemre nehezedik ismét a világ súlya. Mielőtt elindulnék lefelé, még egyszer visszanézek és ahogy ez már lenni szokott, ott áll az ablakban. Látom sötét sziluettjét a függöny mögött és amint észreveszi, hogy megtorpantam, integet nekem. Megcsóválom a farkam és halkan vakkantok egyet, nem akarom felébreszteni az embereket, késő van már. De ő így is érti, mit üzenek. Sóhajtok egy mélyet, hogy még egyszer beszívjam az illatát, ami már csak halványan jut el hozzám. Végül nehéz szívvel hátat fordítok és elindulok hazafelé.
Mindig nehéz elválnom tőle, ilyenkor valahogy sokkal súlyosabb az élet, szinte alig bírom el. Megyek mégis tovább, mert csak így kerülhetek hozzá közelebb.
A nevem Rom, kutya vagyok.

Tovább
Címkék: Történetek

Oszlop

A szokásos délutáni sétámra indultam. Nem messze a lakásomtól van egy csodálatos rét, szeretek idejönni, valahogy minden gondomat magam mögött tudom hagyni azon a helyen és teljes békesség tölt el. Céltalanul bóklászom a fák között, a patak partján ülve olvasok egy könyvet vagy csak elheveredem a fűben és bámulom a felhőket. A gondolataim szabadon csapongva szállnak a széllel, ilyenkor születnek a legpazarabb ötleteim, amikből egyébként nincs túl sok.

Tovább
Címkék: Történetek

Mindig csak előre!

Mindig is szerettem volna írni. Sokáig azt hittem, hogy valami nagyszabású regényt, ami megrengeti a világot. Nem olyan régen rájöttem, hogy ez egyáltalán nem nekem való dolog, sem regényt nem akarok írni, sem világot megváltani. Éppen csak jól érezni magam.

Rengeteg történet van bizarr kis buksimban, amik mind arra várnak csak, hogy végre napvilágra kerüljenek. Ezért született meg ez a blog. Semmi sorsfordító dolgora nem kell itt számítani, egyszerűen csak mesélek nektek mindenféle történetet, megosztok néhány gondolatot veletek és ennyi.

Kalandra fel!

Címkék: Gondolatok
süti beállítások módosítása